Bakonytamási 750. évfordulójára

Bakonytamási nevezetes évfordulót ünnepelt,

A főprogramként az emlékpark átadása szerepelt.

E nagy alkalomból kis falunkba sokan összegyűltünk,

Kik messze tájról e napra nagy örömmel visszatértünk.

 

Ahogy jöttünk a falun, láttuk az utcák rendezettek,

A virágok a szivárvány színeiben tündököltek.

A falu régi arculata teljesen megváltozott,

Melyet az elnyert „Virágos, tiszta falu” cím igazolt.

 

A Szent Anna Turistaház lett a fogadásunk helye,

Az ünnepséget megnyitotta a falu polgármestere.

Köszöntötte Bakonytamásiból elszármazottakat,

Meleg, kedves szavai mélyen a szívekbe hatoltak.

 

Ezután ismertette az elért, nagy eredményeket,

Sorra felsorolta a munkákat, az építményeket.

„Virágos, tiszta falu” címet háromszor is elnyertünk,

Mivel szép, színes virágos utcákat létesítettünk.

 

Felújított iskolánk lett a találkozások helye,

Régi ismerősök felkutatásának a helyszíne.

Sok – sok régi, kedves iskolatársunkkal találkoztunk,

Boldog érzések közepette egymásra rátaláltunk.

 

Nagy élmény volt a gyermekkori társakat újból látni,

Schekk Hugi, Eszti, Anikó, Ottó, Vörösmarty Klári,

Akkerman Magdi, Kiss Magdi, Bolla Kálmán, Bolla Teri,

Jó volt Nyári Lajos benned a játszótársat felismerni.

 

Könny csillant a szememben, mikor jött Klári tanító néni,

Kedves lényével a régi tanári kart képviseli.

Szomszédom volt a Katus néni fia, a Németh Kari,

Aki az önkormányzatot és a falut jól vezeti.

 

Szívélyes fogadtatás után a kiállítást néztük,

Az érdekes dolgok mellett magunkat is felfedeztük.

Szépen sorakoztunk az iskolai osztályképeken,

Nem messze magamat láttam egy színdarabi fényképen.

 

A vendégháztól a katolikus templomhoz érkeztünk,

A Szent Anna kis templomunkba egy imára betértünk.

Az Isten házában emlékeztünk a gyermekkorunkra,

A szüleinkkel együtt mondott sok, szép imádságokra.

 

Szívünkben szétáradt az igaz szeretetnek a lángja,

Így indultunk az ünnepélyes emlékpark-átadásra.

A romos terület gyönyörű díszparkká alakult át,

Ahol két, magyar díszbe öltözött, lovas huszár őrt állt.

 

A hófehér, impozáns emlékmű lépcsőfoka alján

Láttuk a magyar szimbólumot az ünnepünk hajnalán.

A magyar szalaggal átfont kenyér nemzetünk jelképe,

A dolgos emberi munkának a méltó eredménye.

 

Megkezdődött az ünnepség, a magyar himnusz felcsendült,

Az ünneplő közönség az éneklésbe elmélyült.

A Pápai Fúvós Zenekar szolgáltatta a zenét,

Az ismert dallamra mindenki felemelte a fejét.

 

Elsőnek Németh Károly köszöntötte a megjelenteket,

Felsorolta az emlékparkban elért eredményeket.

Elmondta, hogy ilyen jellegű park nincs még a közelben,

Két sas madarat sem találunk sehol itt a környéken.

 

A hófehér, széttárt szárnyú, szép sas repülésre készen,

Mintha a temető csendjének őrzésében lenne résen.

A pihenni vágyók mindent megtalálnak a szép parkban,

Szomjúságukat csillapíthatják a meleg napokban.

 

Tatai Sándor írónk művéből mondtak részleteket,

Bemutatva a régmúlt időkből a történeteket.

A falu dolgos életét visszavezették a múltba,

Sok, érdekes történést összegyűjtöttek egy csokorba.

 

A nyugdíjas kórus kékfestő ruhába öltözködött,

Énekeiket bemutatták a műsorszámok között.

Az összegyűlteket egy érzelmes dallal köszöntötték:

„Szülőhazám, Te egyetlen, Te drága!” ezt énekelték.

 

Ezután a lelkész és a pap a parkot megáldotta,

Majd a Székely himnuszt a fúvós zenekar eljátszotta.

Az ének magyar érzelmekkel átitatva csendült fel,

Később Szép Ernő szívszorító imádsága hangzott el.

 

Ezt követte az elhunyt Mohácsi lelkész köszöntése,

Mely harmincöt éves szolgálatának az eredménye.

Az oklevelet a Lajos, a kisebbik fia átvette,

A Tiszteletes Úr e kitüntetést megérdemelte.

 

Elérkezett a színvonalas, szép ünnepség fénypontja,

A szalagot átvágta Jókai Mór leszármazottja,

Valamint még egy másik Úr, a tudományok doktora.

Végül következett az emlékmű megkoszorúzása.

 

Befejezésül a nemzetünk nagy szózata csendült fel,

Dicső dalunk magyar érzülettel énekelve hangzott el.

Majd a Polgármester Úr a parkban emlékfát ültetett,

Később a tömeg a sátorba érve elhelyezkedett.

 

A sátorban folytatódott az évforduló ünneplése,

Zenei együttesek és énekesek szereplése.

Vacsorával megvendégelték az ünneplő lakosságot,

Így szentelte meg a kis falu a régmúlt barátságot.

 

Véget ért a szép napunk, szívünkben – lelkünkben feltöltődve

Betértünk a szüleinkhez egy imára, a temetőbe,

Akik életüknek nagy részét Bakonytamásin élték,

E földben nyugszanak, mivel végakaratukban ezt kérték.

 

Köszönet a színvonalas, programdús, kellemes napért,

Szívélyes fogadtatásért, a csodás együttlétért.

Köszönjük a falunk új arcát, a felvirágoztatását.

Kérjük Bakonytamási falunkra az Isten áldását!

 

Budapest, 2012. augusztus 18.

Karácsoniné Kemenesi Zsuzsanna