Kemenesi Mária levele

Kedves Karcsi!

Gondolatban még mindig Bakonytamásiban járok, gyermekkorom megújult, megszépült színterén. Nem a falu szülöttje vagyok, szüleimmel 1950-ben költöztünk Tamásiba. Az az időszak a magyar történelem egyik sötét korszaka volt, amire nem szívesen emlékeznek vissza a tamási emberek, de családunk sem.

Erdélyben, Csíksomlyón születtem, de Bakonytamási meghatározó helyet foglal el életemben. Ott éltem szüleimmel, odakötnek általános iskolai éveim, onnan indultam el középiskolába, majd a soproni Óvónőképzőbe. Miután férjhez mentem, örömmel tértünk mindig haza. Gyermekemnek, testvéreim gyermekeinek a falunkban, a nagyszülőknél töltött nyarak voltak a legszebbek.

Hálám és köszönetem fejezem ki, magam és családom nevében Neked – mint polgármesternek -, a testületnek, s mindazon személyeknek, akik szervezték, létrehozták, és segítői voltak e jeles évforduló megemlékezésének, ünneplésének.

Köszönetem fejezem ki az együttlétért, hogy alkalmunk nyílt találkozni egykori tanítónkkal, régen látott társainkkal, ismerősökkel.

Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam 2012. augusztus 18-án Bakonytamásiban!

Elismeréssel adózunk és gratulálunk az áldozatos, sikeres munkáért, az elért eredményekért.

Budapest, 2012. augusztus 30.

További munkátokhoz erőt és jó egészséget kívánva, szeretettel üdvözöl:

Kemenesi Mária