A templomkertből jobbra indulva az óvodát láthatjuk. Az épület ezt a funkcióját a hetvenes évektől látja el, az akkori lelkész, Ruttkay Levente közbenjárására. Egykor lakóház volt, de az evangélikus gyülekezet a 20. század fordulóján megvásárolta, hogy kialakítsa benne az elemi iskola alsó tagozatát, vagyis a „kisiskolá”-t. A templom oldalában, az óvoda és a gyülekezeti ház által határolt területen tartották a falu millenniumi megemlékezésének szabadtéri programjait 1896. május 9-én. Az ünnep részeként elültettek hét emlékfát is, mindegyiket a hét vezérről elnevezve. Ettől fogva ezt a területet még sokáig millenniumi kertnek hívták. Ma is láthatunk egy emlékfát itt, mely a mellette álló kis kopjafával együtt a 2003-ban Bakonytamásiból indult „Tamási nevű települések találkozójá”-ra emlékeztet.

Maradva az emlékfáknál, szemben, a gyülekezeti ház előtti kis diófát településünk nagy szülötte, Tatay Sándor emlékére ültette a gyülekezet, születésének centenáriumán, a tavalyi évben. A gyülekezeti ház hosszú és viszontagságos építőmunka után 2001-ben került felszentelésre. Elődjében született Tatay Sándor, ahogy azt emléktábláján olvashatjuk. A mellette lévő táblát tavaly avattuk, barátjának, Weöres Sándornak egyik 1935-ös látogatása emlékére. A gyülekezeti ház mellett a polgármesteri hivatalt találjuk. Eredetileg is tanácsházának épült 1969-ben. Ezen a telken azt megelőzően kocsma, szatócsbolt és mészárszék állt, amelyet már a 19. század elején „földes uraság vendég fogadója”-ként írtak le. A helyiek emlékezetében csak Bozzay-kocsmaként él, hiszen a múlt század húszas éveitől a felpéci, evangélikus kisnemesi eredetű Bozzay család üzemeltette. A hivatal előkertjében található kopjafa Steinbach Sándor veszprémi faszobrász alkotása, a 2000-es millennium tiszteletére állíttatta az önkormányzat, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány támogatásával.

A községházával átellenben egy üres telket láthatunk. Itt a korabeli Bakonytamási talán legelőkelőbb épülete, a birtokos Batthyány család valamely helyi tisztviselőjének lakása és irodája állott. Építési idejét Tatay Sándor a 18. század második felére tette. A vélhetően városi előképekre támaszkodva, már polgári ízlés szerint épült ún. utcafrontos (kereszt, fordított) ház L alakú alaprajzával valóban kitűnhetett az egyszerű parasztházak sorából. Monumentalitását csak növelte a meredeken égbe törő, ezáltal nagy felületet alkotó cseréptető. Hosszabbik oldala a főúttal párhuzamosan futott, utcai homlokzatán két-két ablak egy ajtót fogott közre. Ennek az a magyarázata, hogy a 20. század fordulóján szatócsbolt működött benne. Méreteiből adódó közösségi jellegét később is megtartotta, hiszen a század közepén ide helyezték a tsz-irodát. Legutoljára ismét lakóházként működött. Utolsó, külföldi tulajdonosa sajnos az enyészetnek adta át, és századunk elején lebontásra került. Pusztulásával fizikailag is, eszmeileg is űrt hagyott maga után a településképen. 

A templomkerítés mellett visszasétálhatunk a hősi emlékmű irányába. A ma is álló kerítés közadakozás útján épült az 1920-as évek végén. Az építés során a korábban lankásan elnyúló templomdombot e fal közé szorították. A földmunkák során sok emberi csont, és járvány emlékét őrző, mésszel leöntött tömegsír is előkerült. Ennek magyarázata az, hogy a 16-17. századig mindenhol a templom köré temetkeztek, csak ekkor kezdtek el hely hiányában, egészségügyi okokból, vagy a templom állagát óvandó a falu szélén, lehetőleg dombos helyen temetkezni. A temetkezés effajta szabályozásáról egyébként elsőként Mária Terézia alkotott rendeletet a 18. század második felében. A templomkertnek ezen az oldalán hármas kopjafát láthatunk. Ezeket a gyülekezet készíttette lelkészeire és tanítóira emlékezve, szintén a 2000. millenniumi évben. Az együttes Schreiner Károly écsi fafaragóművész kezét dicséri.

A hősi emlékművet Vass Viktor szobrászművész tervezete alapján Krausz Simon pápai kőfaragó készítette. 1930. július 6-án került felavatásra nagy részvétel mellett. A második világháború áldozatait soroló oldalán az utolsóként szereplő Jókay Miklós nem más, mint Jókai Mór dédunokaöccse és Ihász Lajos gyámunokája, aki francia hadifogságban szenvedett éhhalált. Az önkormányzat az emlékmű két üresen maradó oldalán helyezte el az 1956-os forradalom 50. és a trianoni békediktátum 90. évfordulójára készíttetett emléktábláját.  Szemben a Kossuth u. 10-es számú szürke, valamint lejjebb a 8-as számú ház utcai homlokzata is, még felvillant valamit a népi építészet tulajdonjegyeiből. Azonban a tetőkiképzés, az ún. lekontyolás, valamint a színezés és a vakolatdíszek már polgári ízlést tükröző későbbi fejlemény. A ház előtt álló két gesztenyefa minden bizonnyal maradéka annak a tíznek, melyet bakonytamási elöljárósága ültetett a meggyilkolt Erzsébet királyné tiszteletére. Az akció országos emlékfa-ültető mozgalom része volt, melyet Darányi Ignác földművelésügyi miniszter indított meg 1898 őszén. Ezekből az emlékfákból majd a kultúrházzal szemben is látni fogunk négyet.

Folytassuk utunkat tovább a temető felé! A templom előtti zöld térséget elhagyva jobbra az üzletsort találhatjuk. Az első rózsaszín épület eredetileg is vegyesboltnak, a Hangya szövetkezet helyi egységének épült. Mellette a kultúrház ízléses felújítása után keveset árul el abból, hogy 1964-ben építették. Előterében kapott helyet a község két neves szülöttének, Tatay Sándornak és Hámory Imre operaénekesnek a domborműve 2010-ben illetve 2009-ben. Mindkettő Kiss László pápai művész-tanár munkája. A Hangulat Büfét követő Mini ABC a háború előtt szintén bolt, Lang László vegyeskereskedése volt.

Lassan leérünk a faluközpontot jelentő, két patak határolta dombról. Szemben a faluközpont képét meghatározó családi ház, folytatásában a Kossuth Csárda, melynek gyökerei a múlt század harmincas éveire nyúlnak vissza. Tulajdonosa ifjabb Tatay Lajos, Tatay Sándor bátyja, Tatay Sámuel esperes unokája volt. 1931-ben kezdte működését, majd 1949-től a hetvenes évekig szövetkezeti büféként üzemelt. A jelenlegi családi ház helyén álló csárdát időközben lebontották, ám az utódok 1991-ben, a ház folytatásában futó gazdasági épületeket átalakítva, újraindították a vállalkozást. Nevét onnan kapta, hogy történetének korai szakaszában falán függött az a dedikált Kossuth-portré, melyet eszméihez való ragaszkodása jutalmául a tulajdonos nagyanyjának küldött az olaszországi emigrációban élő egykori kormányzó.

A telek mögött, a Gyűrűs-patak túlsó partján, a katolikus hívek által 1895-ben emeltetett kőkereszt. Felújítása mostanság fejeződött be a Hathalom Vendégház tulajdonosának anyagi támogatásából. Ehhez a kereszthez fűződik egy ritkaságszámba menő protestáns látomás-élmény, melyet Tatay Sándor örökített meg:

„Volt egy unokabátyám, Gáncs Aladár, aki később a drámai erejű megtérés világhírű szószólója lett a teológusok között. Véle kapcsolatos ez az esemény.

Egy szűnni nem akaró fáradságos nyári napnak lett vége. Az állatok már mind hazaérkeztek. Láncaik csörgése is elült az istállóban, az emberek is jórészt ágyba tértek. Tejeskannák sem zörögtek a lányok kezében az utcán, az anyjuk is régen kiáltott már, ha kísérőjük nehezen távozott a kiskapuból. Csak egy sor legény ült a hídon, olyanok, akik valamilyen okból visszatértek. Ott volt a híd mellett Keservesék boltja. Keserveséknek nem volt kocsmájuk, de pálinkát azért árultak a boltban, míg az nyitva volt. Zárás után pedig kiadták a féldecis üvegcséket az udvari ablakon. A nap bármilyen nehezen is, de jól elült már, elmerültek a nyugati felhőfoszlányok is. Csupán Erdélyiék térre néző tűzfala őrizte valamennyire a nappal emlékét, mint petyekes tuskó éjszakán át az erdőn. Mindig ez a tűzfal hunyt ki utolsónak.

Aladár akkor érkezett ecetesüveggel Keservesék udvarába. Megverte az ablakot. A boltos megtöltötte az üveget, és nem mondta egy szóval sem, hogy miért küldik oda este, akik nappal Langékhoz hordják a pénzüket. Ekkor volt legnagyobb a csend. A kutyák még nem vették hatalmukba a falut. Aladár határozott léptekkel távozott az udvarból, és átment a hídon. Hogy miért ment át, mikor az útja ellenkező irányba vezetett, arra maga sem tudott választ adni később. De átment, és a kereszt felé tartott. A feszület tövéből akkor lángok csaptak fel, és Aladár szózatot hallott.

Akik a hídon ültek, kezükben féldecis üveggel, nem látták a fényt, nem hallották a szózatot. Sőt biztosan emlékeztek, hogy nem égett gyertya sem a feszületet körülfogó kiskertben, ahol pedig a katolikus hívek sokszor gyújtottak gyertyát, de nem ilyen dologidőben. Kiáltást sem hallottak, ahhoz még korán volt, hogy valahol a bakter kiáltott volna. Aladár azonban látott és hallott. Kettőt-hármat lépett hátra – ezt a legények is állították –, és az ecetesüveget elejtette.

Visszaérkezvén üres kézzel egyáltalán nem titkolta a véle megesett csodát, sőt boldogságtól fényes ábrázattal mesélte, és az ő megrázó erejű ébredése később híressé vált. Meghatározta egész pályáját.”

Nem messze a kereszttől, a Kossuth u. 38. alatt találjuk a Hathalom Vendégházat. A szépen felújított ház 1908-ban épült, jellegzetes népi barokk, íves vonalakból képzett oromzattal. Ez a típus egyébként Bakonytamásiban a ritkábbak közé tartozott, egy-két kivételtől eltekintve az egyenlő szárú háromszöget képező csipkés oromzat, vagyis a téglából kirakott „macskalépcsős” tűzfal volt a jellemző. A vendégház a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége által a legmagasabb szolgáltatást nyújtó kategóriába, a négy napraforgósba sorolt szálláshely. További információk a http://www.hathalomhaz.hu honlapon érhetők el.

A Kossuth u. – Jókai u. elágazásában láthatjuk az önkormányzat által idén felújított Szent Anna Máltai Turistaházat, mely 2006 óta várja – jelképes áron – elsősorban a hátrányos helyzetű pihenni vágyókat. Az épület egykor a katolikus felekezet iskolája volt, majd szolgálati lakásként funkcionált. Vele átellenben a második világháború idején kialakított, Szent Anna tiszteletére felszentelt katolikus templom. Múlt századi leírásakor tartozékai közül a szakértő egy vörösréz barokk kelyhet, valamint az empire stílusú szentségházat emelte ki. Ez szerinte a szomszédos pápateszéri templomból kerülhetett ide, annak belső felújítása után. A szép környezetben elhelyezkedő templomot a pannonhalmi apátság magtárából alakították át. Az apátság ugyanis néhány száz holdat birtokolt a falu határában, s ehhez gazdasági telephelyet, uradalmat is létesített a falu nyugati peremén. Ezt a településrészt ezért helyben csak „Major”-nak nevezték. Az uradalom főként katolikus gazdasági alkalmazottai laktak itt. S ha már itt tartunk, említsük meg a többi településrészt is: a főutcát, vagyis az „Öregutcá”-t, ahol a módos gazdák és zsidó kereskedők éltek, a községházánál nyíló Széchenyi utcát, vagyis a „Dombszer”-t, ahol szintén módosabb gazdák laktak, valamint a főutca vonalától délre elhelyezkedő, Árpád, Erzsébet és Batthyány utcákból összetevődő „Mazá”-t, ahol zsellérek éltek. Az ősi településmag egyébként könnyen felismerhető kanyargós útjairól. Az újabban kiépített nyílegyenes utcák, a „telep”-ek értelemszerűen a falu szélén találhatók. Az itt álló eredeti házak javarészt a húszas évektől az ötvenes évekig épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, valamint a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet típustervei alapján.

A turistaháztól már nem kell sokat gyalogolnunk, hogy elérjük a temetőt. A köszöntőtáblánál három házhelynyi elegyengetett területet láthatunk. Itt az önkormányzat a jövő évben emlékparkot fog kialakítani a község 750 éves évfordulója tiszteletére. A településnév-táblánál nyílik a temető gyalogos bejárata. Mielőtt azonban belépünk a kiskapun, tekintetünket tartsuk még egy pillanatra a bal oldalon. Az út mellett a helyi cigány kisebbségi önkormányzat által 2004-ben emelt cigány holokauszt emlékművét láthatjuk, mögötte a domboldalban a zsidó temető. Önkormányzatunk és a zsidó hitközség tárgyalásainak eredményeképpen a temetőkerítés a közeljövőben meg fog újulni. A héber feliratos sírok között 1947 óta áll egy emlékmű a holokauszt helyi áldozatai tiszteletére. Bakonytamásiban a zsidó lakosság különben nem volt számottevő, a legmagasabb népesség harminc-negyven fő között mozgott az 1880-1910 közötti időszakban. Ez a szám öt-hat családból tevődött össze, s az összlakosság valamivel több mint három százalékát tette ki. Az 1941-es statisztika szerint tizennégyen vallották magukat zsidónak.